English | Deutsch | Telefonkönyv | Szálláshelyek | ETR | CooSpace | Webmail
Bejelentkezés
Gyorslinkek (karok, egységek)
Keresés Részletes keresés

Elhunyt Gergely János

szerzõ: PTE | 2010. szeptember 10. 09:36:33

Egy felejthetetlen tanáregyéniség és szervező távozott: Gergely János (1930–2010).

Gergely János Erdélyből származó, egyszerű munkásemberek gyermekeként született Cegléden, 1930. február 13-án. Az ottani Állami Kossuth Lajos Gimnáziumban érettségizett 1949-ben. A Pázmány Péter/Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar - francia szakon folytatta tanulmányait, közben az Eötvös Kollégium tagja lett. Egyetemi éveiben három éven át demonstrátorként dolgozott Eckhardt Sándor professzor mellett a Francia Tanszéken.

1953. július 15-étől a pécsi Állami Nagy Lajos Gimnázium, 1955. február 15-étől a Pécsi Tanítóképző, illetve Széchenyi Gimnázium tanára.

1959. szeptember 1-jétől a Pécsi Tanárképző Főiskola Magyar Nyelvészeti Tanszékén főiskolai tanársegéd, 1963-tól adjunktus, 1971-től docens. 1980. július 1-jétől 1982. augusztus 31-éig a Magyar Nyelvészeti Tanszék vezetője. Ezt követően 1986 novemberéig az 1982-ben létrehozott Janus Pannonius Tudományegyetem első főtitkára, majd öt éven át az egyetem kollégiumainak főigazgatója. 1992 és 1995 között Szekszárdon az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola - az egyetem mai karának jogelődje - főigazgatójaként dolgozott. Nyugdíjba vonulását követően még évekig oktatott retorikát a PTE bölcsészettudományi és közgazdasági karán, illetve a FEEFI-ben. 

Gergely János sokoldalúan művelt, színes és szuggesztív tanáregyéniség volt, akiért rajongtak diákjai. Nem a puszta ismeretátadást tekintette céljának. Nemcsak tudásával, hanem megjelenésével, személyes példájával, varázslatos egyéniségének sugárzásával, lebilincselő szóbeli megnyilatkozásaival is formálta tanítványai személyiségét. Kiváló, rangos színészekével vetekedő előadókészséggel rendelkezett, amit következetesen alkalmazott előadásaiban, hallgatói közösségekkel folytatott beszélgetései során. Mestere volt a retorikának - elméletben és gyakorlatban egyaránt. A diák személyisége érdekelte. Inspirált, érdeklődést, kulturális igényeket keltett hallgatóiban. Az általa vezetett 36 fős tanulmányi csoportnak az ő szervezésében tartott előadást a világhírű budapesti professzor, Gyergyai Albert, s adott zongorakoncertet Bartók tanítványa, Székely Júlia zongoraművész. Mindezek révén pozitív hatást tudott gyakorolni diákközösségeire. 

Nem volt tudományága ismert kutatója, de szakmáját kiválóan ismerte, amit számos szakmai továbbképzés (csak Franciaországban 25), illetve konferenciaszereplés igazol. A magyar nyelv kiváló ismerője és művelője volt. E téren az MTA illetékes fórumai is számon tartották munkásságát. Szervező tanárnak tekintette magát, aki kedvező feltételeket teremt diákjai számára, hogy tehetségüket minél teljesebben kibontakoztathassák, s társadalmi szinten is hasznossá tegyék magukat. Ezért a tanári tevékenységet nem foglalkozásnak, hivatásnak, hanem életmódnak tekintette. Ezeket az elveit legteljesebben a Tanárképző Főiskola kollégiumának igazgatójaként (1968-1979) tudta érvényesíteni a gyakorlatban. Tanévenként 750 vidéki tanárjelölt fejlődését szolgálta - a hazai és az európai kollégiumi hagyományok tapasztalatai alapján - általa megszervezett szakkollégiumi rendszer. Az igazgatása idején működő - s olyan kiváló szakemberek, mint Andrásfalvy Bertalan néprajztudós vagy Kós Lajos, nemzetközi hírű bábművész által irányított - közművelődési szakkörök a Népművelési Intézet jóváhagyásával kiegészítő diplomát és működési engedélyt adtak a résztvevőknek a vidéki közművelődés szervezéséhez. A hivatalos oktatás kritikáját is vállaló kurzusok, öt idegen nyelv oktatása pezsgő, színes és eredményes éveket jelentett a fiataloknak, egyben új kihívásokat és erőpróbát az együttműködő tanszékek számára. Vezetésével a Tanárképző kollégiuma rangos helyet vívott ki magának az országos kollégiumi mozgalomban: 1974-ben (ekkor az Eötvös Kollégium után az országban másodikként) és 1978-ban a kollégium elnyerte a „Kiváló Kollégium" minősítést. Mindezt nem egyéni teljesítményeként kezelte, eredményeit úgy érte el, hogy a diákok jelentős hányadát tudta aktivizálni, megnyerni az együttműködésre - felkeltve érdeklődésüket, kezdeményezőkészségüket, egyben az önálló és eredményes munka élményét is biztosítva számukra. 

E tevékenysége nemzetközi érdeklődést váltott ki. Tapasztalatairól nemzetközi konferenciákon (Leningrád - 1976, az UNESCO által szervezett nemzetközi szeminárium - Párizs, Grenoble, Avignon, Nice, 1977. március 13-29.) számolthatott be. 

Egyetemi munkája mellett kiterjedt szakmai közéleti tevékenységet folytatott: 1980 és 1985 között az MTA Magyar Nyelvészeti Munkabizottságában és a PAB VIII. sz. bizottságának tagjaként tevékenykedett. Több évig volt a TIT Pécs-Baranyai Szervezetének alelnöke és a Pécs-Baranyai Kulturális Kamara elnöke. 

Munkásságát számos rangos kitüntetéssel - többek között Ifjúságért Érdeméremmel (1974, 1978), a TIT Aranykoszorús plakettjével (1994, 2005), Grastyán-díjjal (2001), Városháza Emlékéremmel (2003), Apáczai Csere János-díjjal (1979) - ismerték el. 

Gergely Jánossal tanárgenerációk példaképe, a Pécsi Tudományegyetem és jogelőd intézményei munkáját számos pozícióban, sokoldalúan szolgáló vezető távozott közülünk 2010. szeptember 7-én. 

Gergely Jánost a Pécsi Tudományegyetem saját halottjának tekinti.

 

Címkék: pécsigergelyptetudományegyetemnekrológjánoselhunyt
« vissza

ÉN is PÉCSETT...

ÉN is PÉCSETT...

PTE Alumni