English | Deutsch | Telefonkönyv | Szálláshelyek | ETR | CooSpace | Webmail
Bejelentkezés
Gyorslinkek (karok, egységek)
Keresés Részletes keresés

PTE hallgató beszámolója Japánból

szerzõ: Tóth Mariann | 2011. március 30. 14:42:56

Kovács Kinga, a BTK angol szakos hallgatója a Nemzetközi Kapcsolatok Osztálya által meghirdetett csereprogram keretében tavaly egyéves ösztöndíjat nyert el Japánba, az Akita Egyetemre. A földrengés után is úgy döntött, marad. Tapasztalatairól kérdeztük online interjúnkban.

Kovács Kinga, PTE BTK hallgató JapánbanMióta vagy Japánban? Mit tanulsz ott?
2010. augusztus végén érkeztem Akitába. Itt az Akita Egyetemen (Akita International University, AIU) elsősorban japán nyelvet tanulok, emellett Japán kultúráját bemutató órákra járok, kipróbálhattam például a japán virágrendezést, az ikebanát és a hagyományos japán táncot a táncklubban.

Milyen az egyetem, a környék, a könyvtár?
Az egyetem elhelyezkedése szempontjából tanulásra rendkívül alkalmas, mivel a környéken nem sok látnivaló van a természeten kívül. Ha be akarunk jutni a városba, buszra kell ülnünk, majd pedig vonatra. Szintén busszal juthatunk el a legközelebbi bevásárlóközpontba kb. 10 perc alatt. Az egyetem kellemes és barátságos, nem túlságosan nagy, de minden egy helyen van, ami nagyon praktikus, hiszen nem kell ide-oda járkálnunk, általában mindent el lehet intézni egy helyen. A különböző épületeket függőfolyosók kötik össze, amik télen a nagy hóban és hidegben, valamint az esőben nagyon hasznosak: eljuthatunk egyik épületből a másikba anélkül, hogy ki kellene tenni a lábunkat!

A könyvtárra nagyon büszkék, ami érthető is, hiszen gyönyörű, nagy és rengeteg a könyv. Általában nincs tömeg, de ritkán áll üresen; sokan mennek a könyvtárba tanulni, hiszen ott csend van, nyugalom és kellemes a környezet. Nem csak a könyvek állnak itt a hallgatók rendelkezésére, hanem 3 számítógépterem, tele számítógépekkel, illetve egy központ, ami elsősorban az idegen nyelvek elsajátítását hivatott segíteni rengeteg nyelvkönyvvel, DVD-kel (filmek, sorozatok, stb.) és jól felszerelt kis szobákkal, melyeket bárki kibérelhet magának, vagy ahol akár egy kisebb csoport is összegyűlhet tanulni vagy éppen filmet nézni.

Az Akita Egyetem könyvtára; fotó: AIU

Jól vagy? Jól érzed magad?
Jól érzem magam itt, bár a földrengés utáni napok természetesen nagyon nehezek voltak; fokozatosan tudtam meg, hogy mekkora volt a pusztítás, és egyre csak a rossz híreket lehetett hallani. Azóta azért már jobban érzem magam. Még az őszi szemeszter kezdete előtt részt vettünk egy sor orientáción, és ha jól emlékszem ott elmondtak nekünk néhány fontos dolgot, amit jó, ha tudunk földrengés esetén, de akkor úgy gondolom, senki se hitte volna, hogy szükség is lesz emlékezni az elhangzottakra. A március 11-i földrengés után pedig internetes linkeket kaptunk, ahol hasznos információkat találhatunk a témában.

Az egyetemen lehetett valamit érezni a földrengésből? Az egyetem hogyan kezelte a helyzetet? Milyen volt a tájékoztatás?
Március 9-én, szerdán, volt egy gyengébb földrengés, már azt is lehetett itt érezni. Az épület, amelyikben voltam, érezhetően mozgott, a március 11-i pedig nyilvánvalóan még erősebb volt. Nem tudom, hogy itt Akitában milyen erősségű volt a 11-i földrengés, 9-esnél mindenesetre lényegesen gyengébb. Tudomásom szerint jelentős kár nem keletkezett, mindössze áram és víz nélkül voltunk majdnem 2 napig. Ez alatt az idő alatt az egyetem dolgozói biztosítottak számunkra vizet és ételt, és igyekeztek tájékoztatni minket az aktuális helyzetről. Miután visszajött a víz és az áram, tartottak egy tájékoztatót a tavaszi félévben történő változásokról, illetve, hogy mi a teendő, ha valaki el akarja hagyni Japánt és válaszoltak az egyéb felmerülő kérdésekre. Azt, hogy megyünk-e vagy maradunk Japánban, ránk bízták.

Akita tartomány; fotó: Douglas P. Perkins

Milyen intézkedések történtek azóta?
A legfontosabb változás, hogy a félév 2 héttel később kezdődik, viszont ugyanakkor fog véget érni, mint ahogy eredetileg tervezték, ami azt jeleni, hogy nem lesz tavaszi szünet, és néhány szombaton is lesz tanítás. Úgy hallottam, ez nem csak itt lesz így.

A hallgatók hogyan reagáltak?
Mivel az egyetemen az egész március gyakorlatilag tanítási szünet, az átlagosnál lényegesen kevesebb hallgató tartózkodott a campuson; a legtöbbek utazni mentek, illetve hazalátogattak. Mindenki elég higgadt maradt, ami talán részben annak tudható be, hogy nem volt áram, így nem értesülhettünk részletesen a hírekről. Én csak pár nappal később tudtam meg mi is történt valójában. A földrengést és cunamit követő napokban egyre több hallgató távozott ideiglenesen az otthoni egyetemek kérésére, ami számomra egy kicsit ijesztő volt.

Akita egyetemi hallgatók; fotó: AIU

Az egyetemen arra kértek miket, hogy igyekezzünk takarékoskodni az energiával. Ugyanezen okból a könyvtár, ami egyébként éjjel-nappal nyitva áll a hallgatók számára, mindennap 18 órakor bezár, kevesebb a világítás is. Nem sokkal 11-e után az AIU néhány japán hallgatója alakított egy csoportot, hogy segítsenek a közeli, cunami által sújtott terület lakóinak, akik még mindig ideiglenes szállásokon élnek. Az egyetem hallgatóit kérték, hogy segítsenek és ajánljanak fel néhány dolgot, például evőpálcikákat és eldobható tányérokat, meleg ruhát, stb.

A földrengés után néhány nappal, amint újra volt áram, a buszok ismét jártak az egyetemről, el is látogattam a bevásárlóközpontba. Ott meglepetés ért, mivel egyedül az élelmiszerbolt volt nyitva, és az is félig üres volt. A kenyér és az instant levesek például teljesen elfogytak, egyéb termékek mellett. Ez azóta szerencsére megváltozott; a bevásárlóközpontban ismét minden üzlet - egy-két kivétellel - nyitva van, embereket is látni, és mindenki ugyanúgy viselkedik, mint ezelőtt. Az eladók ugyanolyan udvariasak és ugyanúgy mosolyognak! Sok változást én nem érzékelek, az élelmiszerboltokban tapasztalható készlethiánytól eltekintve. Az utóbbi napokban azonban már kenyeret is tudtam venni a közeli kisboltban.

Úgy döntöttél, hogy továbbra is Japánban maradsz. Miért? És meddig maradsz?
Mikor végre tudtam beszélni a családommal és megkérdezték, haza akarok-e menni, határozott nemmel feleltem. Akkor úgy gondoltam, hogy minden rossznak vége van a földrengés és cunami után 3 nappal, de akkor még nem sokat tudtam a Fukushimában történtekről. Mikor olvastam a híreket, nagyon aggódtam; a 11-e utáni hét nagyon hosszúnak tűnt. Viszont mindenhonnan úgy értesültünk, hogy Akita biztonságos. Nem akartam fogni magam és hirtelen hazaszaladni. Próbáltam megnyugodni, ami egy ideig szinte lehetetlennek tűnt. Napi kapcsolatban álltam/állok a családommal és nézzük folyamatosan a híreket, a sugárzás mértékét, és továbbra is úgy tűnik, hogy jó helyen vagyok. Időnként itt is érezni még az utórengéseket, de bízom benne, hogy most már csak javulni fog a helyzet. Terveim szerint július legvégén megyek haza, az egyetemi félév végén.

Hozzáfűznél még valamit?
Elképesztőnek tartom a japán emberek fegyelmezettségét, akik még egy ilyen szörnyű katasztrófa után sem veszítik el a fejüket. Több helyen is olvastam, hogy a külföldiek pánikoltak, a japánok viszont higgadtak maradtak. Úgy gondolom, lenne mit tanulni tőlük ezen a téren is.

Akita International University »

További ösztöndíjak az Nemzetközi Kapcsolatok Osztályának oldalán »

Címkék: nokuniversityptejapáninternationalhallgatóakita
« vissza

ÉN is PÉCSETT...

ÉN is PÉCSETT...

PTE Alumni