English | Deutsch | Telefonkönyv | Szálláshelyek | ETR | CooSpace | Webmail

Elhunyt Dr. Tóth József, rector emeritus

szerzõ: PTE

A Pécsi Tudományegyetem, a PTE Természettudományi Kara és a gyászoló család mély megrendüléssel tudatja, hogy Dr. Tóth József, Pécs Megyei Jogú Város Díszpolgára, Rector Emeritus, Professor Emeritus, a Pécsi Tudományegyetem volt rektora, a PTE Természettudományi Kar egykori dékánja, a Földtudományi Doktori Iskola alapítója és hajdani vezetője, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Pro Universitate Quinqueecclesiensis kitüntetés birtokosa 2013. február 7-én rövid, súlyos betegség után, életének 73. esztendejében elhunyt.

Dr. Tóth József

Személyében az egyetem jelentős vezetőjét, nagyra becsült professzorát, szakterületének kiváló művelőjét, az egyetem hallgatóinak elismert és elhivatott oktatóját gyászoljuk.

Tóth Józsefet a Pécsi Tudományegyetem és a PTE Természettudományi Kara saját halottjának tekinti és megrendülten osztoznak a család fájdalmában.

Temetése 2013. február 22-én pénteken 10.30 órakor lesz a Pécsi Központi Temetőben.

Emlékét tisztelettel megőrizzük!

--------------------

Dr. Tóth József

Kevesebb, mint 73 év... Ennyi jutott dr. Tóth Józsefnek, a Pécsi Tudományegyetem professzorának, egykori rektorának, Pécs város díszpolgárának, a hazai társadalomföldrajz nemzetközileg is jegyzett kiemelkedő képviselőjének. Pedig nem úgy indult az élete, hogy ilyen magaslatokra fog eljutni. Már folyt a II. világháború, amikor 1940. március 18-án megszületett Cegléden. A nagy mezőváros azonban nem hagyott benne különösebb nyomokat, mert felcseperedő gyermekként már Csongrád megye egyik kis falujában, Ambrózfalván élt - az akkortájt megszokott falusi szegénységben. Ez is szerepet játszott abban, hogy korán kibontakozó tehetségére támaszkodva, a kiemelkedés lehetőségét keresve az általános iskola után útja nem valamelyik közeli szakmunkásképzőbe, hanem a nagyhírű szegedi Radnóti Gimnáziumba vezetett. Az érettségi után sem hagyta el a Tisza-parti várost, így 1959-1964 között a József Attila Tudományegyetemen földrajz-biológia szakon folytatta tanulmányait. A diploma megszerzése után a mindig mesterének tekintett Krajkó Gyula professzor mellé került a Gazdaságföldrajzi Tanszékre. Ekkor úgy tűnt, hogy a szokásos egyetemi pályafutás vár rá, a gyakornoktól az egyetemi tanárig húzódó ívvel.

A sors azonban mást akart. 1973-ban, mindössze 33 évesen ugyanis kapott egy akkortájt ritkán adódó lehetőséget: szervezze meg és vezesse az MTA Földrajztudományi Kutatóintézet Békéscsabára telepítendő Alföldi Csoportját. Néhány, az egyetemről jórészt frissen kikerült geográfussal látott munkához, s vezetése alatt a csoport néhány év alatt a hazai geográfia elismert műhelyévé vált. Erre alapozva az 1980-as évek elején tervbe vette egy multidiszciplináris Alföldkutató Intézet létrehozását.

Amikor néhány év múlva világos lett, hogy az elképzelésnek nincs realitása, ismét kapott egy nagy lehetőséget: az 1984-ben létrehozott MTA Regionális Kutatások Központja főigazgató-helyettese lett. Ehhez azonban el kellett hagynia az Alföldet, s dunántúli, pécsi emberré lenni. Annál azonban nagyobb formátumú egyéniség volt, hogy örökös helyettes legyen egy akadémiai intézetben, ezért amikor nem tudta megvalósítani elképzeléseit, 1991-től ismét teljes állású egyetemi oktatóvá lett - ezúttal már Pécsett. A Janus Pannonius Tudományegyetemmel azonban nem ekkor került kapcsolatba, mivel már évek óta oktatott a Földrajz Tanszéken, 1987-től már egyetemi tanárként.

Az egyetemre kerülve sok mindent elölről kellett kezdenie, elsősorban a földrajz oktatás új kereteinek létrehozását. Pécsett évtizedeken át egy főiskolai tanszéken oktatták a geográfiát, s ezt fejlesztette fel az ország vezető, egyetemi szintű földrajzi központjai közé, ami 1998-ban lett hivatalosan is Földrajzi Intézet. Ezzel párhuzamosan 1994-ben elindította a PhD-programot, amiből a Földtudományok Doktori Iskola kifejlődött, s ennek egészen 2010-ig volt a vezetője.

Az 1990-es évek igazi sikerkorszakának tekinthetők, mivel ekkor kezdődött egyetemi karrierje is: 1994-1997 között a Természettudományi Kar dékánja volt, 1997-ben pedig rektorrá választották. Ebben a minőségében 1997-1999 között a JPTE utolsó rektora, az egyetemi integráció nyomán pedig 2000-2003 között a Pécsi Tudományegyetem első rektora. Ebben a pozíciójában meghatározó szerepe volt abban, hogy az ország első egyeteme modern, a kor kihívásainak megfelelő universitas lett.

Jóllehet időről-időre rangos, de sok időt igénybe vevő beosztásokba került, tudományos munkásságán ez nem nagyon látszott. Fiatalon lett kandidátus (1973), majd a földrajztudomány doktora is (1986). Publikációs teljesítménye imponáló, valóban könyvtárat kitöltő. Mivel nem sokra becsülte a tudománymetriát, nem tartotta pontosan nyilván publikációs adatait. Az viszont sokat elárul, hogy az 1964-2004 közötti időszak publikációs és hivatkozási listája egy terjedelmes könyvet tett ki.

Azok közé tartozott, akikben mindig munkál a jobbító szándék, s megpróbálják az őket körülvevő világot jobbá tenni. Nagyon fontosnak tartotta a kiemelkedő teljesítmények elismerését. Ennek érdekében kitüntetések és díjak egész sorát hozta létre. Ezek közül elsőként az 1998-ban általa alapított Prinz-díj kívánkozik említésre, de fontosak a hallgatók és a doktoranduszok szakmai elismerését szolgáló díjak is, mint pl. a Talentum-díj. Néhány évvel ezelőtt létrehozta az egyetem első és eddig egyetlen PhD alumni szervezetét, fontosnak tartva a Földtudományok Doktori Iskolában fokozatot szerzettekkel való kapcsolattartást. Ezen túlmenően társalapítója a 2004-ben létrehozott Modern Geográfus Alapítványnak is, amely a szakterület és a pécsi földrajzi képzések elkötelezett támogatója.

Rendkívül kiterjedt és eredményes munkásságát kitüntetések és díjak sorával ismerték el: így megkapta a PTE legmagasabb kitüntetését, állami szinten a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, s amire különösen büszke volt, hogy nem tősgyökeres pécsiként 2005-ben Pécs város díszpolgára lett. Egyetemi munkásságát a PTE Professor emeritus és a Rector emeritus cím adományozásával ismerte el. A Magyar Földrajzi Társaság tiszteleti tagja volt, s megkapta az MFT legmagasabb kitüntetését, a Lóczy-érmet. A sort még lehetne folytatni, amiből talán csak az hiányzik, hogy a Magyar Tudományos Akadémia nem érezte szükségét annak, hogy tagjai sorába emelje.

A nagy életművet a váratlan halál csak annyiban zárta le, hogy már nem bővül tovább. Ami viszont megmarad, az az életmű kisugárzása. És itt nem csak a publikációkról van szó, hanem magáról az alkotóról, személyisége kisugárzásáról, velünk maradó szellemiségéről, az iskoláról, tanítványokról, szakmaszeretetről. Így mindenről, ami Tóth József, a kutató, az egyetemi oktató, a tudományszervező és nem utolsósorban az ember volt.

--------------------

Az Univ TV felvétele Dr. Tóth József rektorrá választásáról 1999-ben:

utoljára frissítve: 2013. február 25. 12:00:47

« vissza